La Maja Edición Limitada Arróniz 0,5 l. Az azték.

Leírás

TERMŐHELY, TERMELŐ: Aceites la Maja, Mendavia, Navarra, Spanyolország. Ez valahol Logroño mellet van, szóval gyakorlatilag már területileg is majdnem Baszkföld. Nem mellesleg az Ebro túlpartján - tehát egy kőhajításnyira, mert nem a Dunáról beszélünk – már La Rioja kezdődik, amit most nem fogunk bemutatni a borértő közönségnek (sem). Majáék már több mint 20 éve viszik a családi vállalkozást, és elég modern módon nyúlnak a témához, 60 hektáron 80 000 fával gazdálkodnak, ami ugye világosan sejteti, hogy intenzív ültetvényekről van szó, teljesen gépesített szürettel (nem kell ijedezni, Artajóék is hasonlóan olívászkodnak). Ez egyfelől nem igazán romantikus, mert ugye nem kézzel, létrán cseverészve és viccelődve szemezgetik a fákat, mint ahogy azt sokan elképzelik, hanem egyszerűen és nagyon gyorsan, vagyis hatékonyan készítenek jót – jó áron. Az ültetvények telepítésétől a szüreten át a sajtolásig maguk végzik a folyamatokat, és max.  12 órán belül olaj lesz a bogyókból. Az Ebro-medencében fekvő ültetvények, a fajták és a hozzáértés együttesen járultak hozzá a régió számos DOP minősítéséhez. Ezen kívül még tagjai a SIQEV-csoportnak is (ld. pl. Oleoestepa, Suerte Alta, Casas de Hualdo, O-Med).  2019-ben egyébként 95 pontot kaptak a Flos Oleitől, az nagyon magas, de nem ezért vannak a kínálatban, hiszen már 4 éve kerülgetjük egymás. Hát íme, La Maja, hajrá. UPDATE: 2024-ben is 97 pont a Flos Oleiben.

FAJTA:  100% arróniz. (vagy royuela, bermejuela, hembra, vidrial…). Érdekes és nem igazán ismert fajta, mondhatni ritkán jön ki az Ibériai- félszigetről, ami egyrészt a markáns és semmivel nem összetéveszthető karakterének, másrészt a fafajta évről évre változó kedvének köszönhető. Na meg annak, hogy valójában egy baszkföldi fajta (La Rioja és Navarra, Ebro-völgy), és azt hiszem, az átlag spanyol sem reklámozza a baszkokat. Pedig…

SAVTARTALOM: 0,2º

ILLAT: Na kérem…, paradicsomszár, marokban jól összenyomott koktélparadicsom, articsóka, és alul az a jellegzetes kakaós, kakaóvajas, nyers, éretlen törökmogyorós karakter, ami azt hiszem, hogy ennyi év kóstolása után már biztosan az Ebro-völgy terroirjához köthető, mert az Artajónál is megvan, igaz halványabban. Intenzív, sokat ígérő olívagőz, nehéz összetéveszteni, hasonlóan a koroneikihez, de ez még mind semmi az ízéhez képest, amiről az a véleményem, hogy ha egyszer valakinek bejön, nem akar majd más extra szüzet.

ÍZ: Húúú… Keserűcsokis belépő, némi édes-rumos gellerrel. De igazából persze nem édes, de a rumos-kakaós jegyek miatt arra asszociálunk. Ízében nem a paradicsom jön, ez elég furcsa, de hát a fajta sem egy hétfő délután… Aztán jön az a nyers, éretlen diós és mogyorós krémes fanyarság, ami arrónizzá teszi. Talán úgy tudnám jól visszaadni, mint az olyan sminket, ami nem szembeötlő és olyan parfümöt, ami nem érezhető azonnal, de mindenképpen lehengerlő. Mindez nem tartózkodik sokat a gondolataink között, mert érkezik egy profi borsosság. Ja igen! A kesernye idén simán végigkíséri, de aki szereti a vagányabb salátaféléket, az szinte el is várja ezt.  A La Maja megmagyarázhatatlan tervezésű és vállalhatatlan színvilágú „E.L”-sorozatának legbikább tagja, tehát egy vibráló és izmos tételt ismét és valóban beletettek egy retrómintás palackba… Pedig mi van belül. Bátrak, egyéniségek és bátor egyéniségek tétele.

KISZERELÉS: : 0,5 liter üveg -- nem a legcsinosabb címke, de ami benne van, az nagyon menő.