La Maja Edición Limitada Arbosana 0,5 l.

Leírás

TERMŐHELY, TERMELŐ: Aceites la Maja, Mendavia, Navarra, Spanyolország. Ez valahol Logroño mellet van, szóval gyakorlatilag már területileg is majdnem Baszkföld. Nem mellesleg az Ebro túlpartján - tehát egy kőhajításnyira, mert nem a Dunáról beszélünk – már La Rioja kezdődik, amit most nem fogunk bemutatni a borértő közönségnek (sem). Majáék már több mint 20 éve viszik a családi vállalkozást, és elég modern módon nyúlnak a témához, 60 hektáron 80 000 fával gazdálkodnak, ami ugye világosan sejteti, hogy intenzív ültetvényekről van szó, teljesen gépesített szürettel (nem kell ijedezni, Artajóék is hasonlóan olívászkodnak). Ez egyfelől nem igazán romantikus, mert ugye nem kézzel, létrán cseverészve és viccelődve szemezgetik a fákat, mint ahogy azt sokan elképzelik, hanem egyszerűen és nagyon gyorsan, vagyis hatékonyan készítenek jót – jó áron. Az ültetvények telepítésétől a szüreten át a sajtolásig maguk végzik a folyamatokat, és max.  12 órán belül olaj lesz a bogyókból. Az Ebro-medencében fekvő ültetvények, a fajták és a hozzáértés együttesen járultak hozzá a régió számos DOP minősítéséhez. Ezen kívül még tagjai a SIQEV-csoportnak is (ld. pl. Oleoestepa, Suerte Alta, Casas de Hualdo, O-Med).  2019-ben egyébként 95 pontot kaptak a Flos Oleitől, az nagyon magas, de nem ezért vannak a kínálatban, hiszen már 4 éve kerülgetjük egymás. Hát íme, La Maja, hajrá. UPDATE: 2024-ben is 97 pont a Flos Oleiben.

FAJTA: 100% arbosana. Katalán fajta, Tarragona vidékén L´Arboc néven fut. nem a legproduktívabb, viszont a koroneikihez és az arbequinához hasonlóan jól bírja sűrű ültetést, így már jobb a kihozatal. Azt hiszem, jobbat tesz neki a termesztési öv északi része. Érdemes összevetni az Artajo Arbosanájával!

SAVTARTALOM: 0,2º

ILLAT: hát… virágbolt, azon belül inkább szirmok. Inkább úgy képzeljük el, mint ami az arbequina édes illata és a harsogó nyírt fű között áll. Profi.

ÍZ: a négy nagyon lökött dizájnú Edición Limitada tétel közül ez a legcsajosabb, mert azonnal azt a bizonyos édes, dióhártyás és sütis belépőt érezzük, ami elég közel löki ezt az arbosanát az arbequinához. A zöld növényi/füves kesernye és a mutatóban jelentkező borsosság párosa pont olyan, mint amikor két amcsi pankrátor valami félreértés során betéved egy angol akadémiai szimpóziumra, ahol frakk a dresszkód, és ahol ezek ketten nagyon jól tudják, hogy nem igazán kéne itt lenniük (ezért aztán elvörösödve morzsálják le UV színű birkózóbugyijukat valami száraz pogácsával egy nyugisabb sarokban). Vagyis nem zavaróak. Gyorsan el is tűnnek és marad a kifinomult, elegáns miliő. Azért meglepő, mert eddigi tapasztalataim szerint az arbosana szereti megtréfálni a termelőket, több a pocsék évjárata, mint hinnénk. Hát ez most piros pont, nem a címke miatt, mert limitált kiadás ide vagy oda, a 4-es sorozatból is vitathatatlanul ez a legrandább címketerv dobogósa nálunk. És tök jó példa arra, hogy az igaziolivánál nem számít a külalak, csak a belső… Ez a másik háromnál is igaz

KISZERELÉS: : 0,5 liter üveg -- nem a legcsinosabb címke, de ami benne van, az nagyon menő.