Oleoestepa Egregio BIO 0,5 l. Zöld jelzés.

Leírás

TERMŐHELY, TERMELŐ: Oleoestepa SCA, Estepa (Andalúzia), Spanyolország, Estepa és Puente Genil jelzett eredetű (D.O.) ültetvényeiről. Az Oleoestepa elég nagy termelő, illik is róla többet írni. Tizenhét malmuk működik a tizenhárom DOP Estepa (vagyis Estepa eredetvédelmi) körzetben, és jelenleg több mint hétmillió fáról szüretelnek 54 000 hektáron – vagyis hiába nagyok, hagyományos ültetvényekkel dolgoznak (majdnem 80% hojiblanca, van még arbequina, manzanilla és persze picual). A Sevilla és Córdoba tartományok határvidékére kiterjedő termelőszövetkezeti birtokrendszere és több ezer kisebb-nagyobb beszállítója ellenére nemcsak profi minőséget állít elő, de alapvetően fenntartható gazdálkodást folytat. Az igazság az, hogy a több mint három évtizede alapított Oleoestepa egy eléggé mennyiségorientált környezetben kezdett el máshogyan gondolkodni és termelni. Akkoriban és később is Andalúzia-szerte a legjobb megélhetést az biztosította, ha valaki jó sok és eléggé mindegy, milyen minőségű olívaolajat termelt és szolgáltatott be a felvásárlóknak. Ezek az olajok aztán összeöntve kerültek az ismert áruházi márkák palackjaiba. Az Oleoestepa a szektorban elsőként vezette be, hogy kistermelőiknek nem kilóra fizetik a bogyót, hanem minőségre, így a mennyiség nem ment a minőség rovására, épp ellenkezőleg. A leginkább méltatott andalúz szövetkezetről beszélünk – persze ez nem mindig volt így. Álvaro Olavarríától (az Oleoestepa vezetőjétől, a QvExtra! International alelnökétől) egy vacsorán hallottam még 2011-ben: ő még emlékszik, mikor koccintottak az első 1% savtartalmú tételre. Ma már 0,3 alatt mozognak… Benne vannak a QvExtra! tömörülésben, és hagyományosan nekik tulajdonítják a legnagyobb egybefüggő, tehát megszakítások nélküli biobirtokot. És szerintem évről évre jobbak. Az Oles (ahogy mi egymás között hívjuk) a legjobb példa arra, hogy lehet korrekt és megalkuvásmentes munkát végezni nagyban is (erre van még egy hasonló példa Andalúziában: Venta del Barón). Tipikus példa arra, hogyan hagyják le az olaszokat ár‑érték arányban…

FAJTA: november első felében szüretelt hojiblanca, manzanilla, arbequina, lechín. Ekkor a bogyókra azt mondják (hasonlóan a szőlőhöz): „envero”, vagyis már elkezdenek színesedni, olyan felemás állapotot kell elképzelni. Limitált kiadás, november eleji korai szüret.

SAVTARTALOM: 0,2º

ILLAT: a paradicsompüré bukéja meghökkentő, de ezen is átüt még az hojiblanca nyers krumplis/padlizsános/articsókás jellegével, ezzel egy nagyon gyümölcsös illatot kapunk. A picual pedig fenyős és citrusos jegyeket tesz hozzá, a lényeg, hogy valami tuti dolgot várhatunk. Alapvetően citromkarikákkal megszórt paradicsomlé a nyers olajbogyó illatával.

ÍZ: elsőre teljesen papsajtos, krémes, dús és kicsit trópusi gyümölcsös, ami általában egy jó hojiblancára jellemző. Csak később lesz jólesően és enyhén kesernyés, cseppnyit citrusos, ami meg a picual oldala és mindezek mellett jön az éppen működő olajmalom nagyon intenzív és zöld „olívagőze” (ha valaki egyszer már volt ilyenben, úgy könnyebb elképzelni). Idén nem ijesztően borsos, voltak nagyon macsós évek, de most visszafogott. A zöld levelek mellett bőven ott vannak a friss faháncsos jegyek. Az „estepás” jelleg fent az orrgaratban nagyon megfogható, de ezt is az éretlen hojiblanca számlájára írjuk. Nagyon szép és kiegyensúlyozott, a tavalyi vibráló acélosság most inkább elegancia, ezért sokkal többeknek bejön ez a karakter.

MIHEZ: halhoz, szárnyashoz, szelídebb ízű zöldségekhez, tésztákhoz, salátákhoz, tojásételekhez.

KISZERELÉS: 0,5 l egyedi fehér díszüveg