Congedi Coratina 0,5 l.

Leírás

TERMŐHELY, TERMELŐ: Frantoio Congedi, Ugento, Puglia, Olaszország. Ha az 1917-es alapítási évet vesszük alapul, az se volt túl rózsás az első világháború miatt, de odalent a Salento-félsziget legdélebbi részén (félsziget a félszigeten) valószínűleg sokkal kevésbé érezték a nemzetközi megrogyást, mint mondjuk északon a Dolomitokban, vagy az Isonzó-völgyben. Az általános szegénység amúgy is évszázadok óta megszokott része volt a déli Dolce Vitának – ami majd az 50-es évektől jön el. De akkor erről még csak sejtése sincsen Luce Damianinak, aki az édesapjától megörökölt birtokon nőként elég nehéz helyzetben találta magát a férfiközpontú dél-olasz világban. Akkor valószínűleg nem gondolta, hogy egy évszázad múlva a háború átköltözik az olajfák közé egy bakteriális fertőzés (a Xylella fastidiosa) formájában, és az általa gondozott fák jó része egész egyszerűen kipusztul. Ennek a gondját mára már dédunokái, a negyedik nemzedék, az ikerpár Matteo és Ettore vette a vállára. A Xylella által egyik leginkább fertőzött pugliai régióban a fertőzés pusztítását két módon ellensúlyozták: egyrészt új fajtákat ültettek, másrészt környékbeli termelőktől is vásároltak, így a 2014-ben modernizált olajmalom kihasználtságát is sikerült javítani. Jelenleg coratina, leccino, favolosa, ogliarola és frantoio fajtákkal dolgoznak; valamivel több, mint negyvenezer fájuk van. Nem jósolható a pugliai jövő, de erről az évjáratról jókat kell mondani – az árakról még inkább. Érdekesség a Denó vonaluk kimagozott gyümölcsből készül, az ilyen extra szüzeknek van rajongótábora.

FAJTA: 100% coratina, ha Puglia, akkor megkerülhetetlen fajta.

SAVTARTALOM: max. 0,3º

ILLAT: a termőterületre jellemző zöld mandula héja, sok keménylombú mediterrán cserje levele, mandula, almamag és fügefa (nem füge) mellett tényleg a narancshéj alatti puha fehér részének az illata jön. Persze valami leanderesség is fellelhető, de lassan mindent fel kellene sorolni, ami egy dél-olasz tengerparton megteremhet😊 A coratina egy eléggé harcos fafajta, már ami a belőle készült olajat illeti, pláne, ha a szüret korán is történik. Kár, hogy a Xylella nagyon szétverte a coratina-állományt, sokan új fajtákat kezdtek ültetni a kipusztultak helyébe. Ja igen, az illat: elbűvölően mandulás és narancsos.

ÍZ: főleg almamag, zöldmandula, vadabb dió és barackmag, ezzel kezdünk, aztán mielőtt kialakulna egy jellegzetes és túlérett erdei feketeszeder a háttérben, elkezd egyszerre borsos is lenni, meg jön a szőlőmagból és almamagból ismerős kesernye. A csípése férfias, elvárt és jóleső. Az ízében is kijön az a bizonyos narancshéj alatti aroma, de nehezen különböztetem meg a szedrességtől. A coratina esetében meg kell említeni, hogy mindezek mellett kifejezetten sokszor alapjegy a nyers olajbogyó méregzöld fanyarsága, cseressége, de ezt várjuk.  A salátatorzsa és a rózsaszirmok kesernyéjével letakarítja a nyelvünket, jóleső letisztultságot hoz ez a maszkulin tétel.

MIHEZ: steakhez, sültekhez, bárányhoz, vadhúshoz, érlelt keménysajtokhoz, erdei gomsá ételekhez, gazdag raguval készült tésztákhoz, illetve a kontraszt miatt akár bivalymozzarellához.

KISZERELÉS: 0,5 l sötétített üveg