Congedi Favolosa 0,5 l.

Leírás

TERMŐHELY, TERMELŐ: Frantoio Congedi, Ugento, Puglia, Olaszország. Ha az 1917-es alapítási évet vesszük alapul, az se volt túl rózsás az első világháború miatt, de odalent a Salento-félsziget legdélebbi részén (félsziget a félszigeten) valószínűleg sokkal kevésbé érezték a nemzetközi megrogyást, mint mondjuk északon a Dolomitokban, vagy az Isonzó-völgyben. Az általános szegénység amúgy is évszázadok óta megszokott része volt a déli Dolce Vitának – ami majd az 50-es évektől jön el. De akkor erről még csak sejtése sincsen Luce Damianinak, aki az édesapjától megörökölt birtokon nőként elég nehéz helyzetben találta magát a férfiközpontú dél-olasz világban. Akkor valószínűleg nem gondolta, hogy egy évszázad múlva a háború átköltözik az olajfák közé egy bakteriális fertőzés (a Xylella fastidiosa) formájában, és az általa gondozott fák jó része egész egyszerűen kipusztul. Ennek a gondját mára már dédunokái, a negyedik nemzedék, az ikerpár Matteo és Ettore vette a vállára. A Xylella által egyik leginkább fertőzött pugliai régióban a fertőzés pusztítását két módon ellensúlyozták: egyrészt új fajtákat ültettek, másrészt környékbeli termelőktől is vásároltak, így a 2014-ben modernizált olajmalom kihasználtságát is sikerült javítani. Jelenleg coratina, leccino, favolosa, ogliarola és frantoio fajtákkal dolgoznak; valamivel több, mint negyvenezer fájuk van. Nem jósolható a pugliai jövő, de erről az évjáratról jókat kell mondani – az árakról még inkább. Érdekesség a Denó vonaluk kimagozott gyümölcsből készül, az ilyen extra szüzeknek van rajongótábora.

FAJTA: 100% favolosa. – magyarul mesés, csodálatos. Na ez egy elég érdekes és teljesen új fajta, eredetileg a frantoio magoncai közül szelektálták fajtává a nyolcvanas évek végén az umbriai Perugiában, tehát alig négy évtizede, hogy létezik. A Giuseppe Fontanazza által nemesített fajta FS-17 néven fut sok helyen, ami nekem annyira nem jön be (G), mert kb. egy háztartási robotot is lehetne így hívni. A favolosa öntermékeny, viszonylag jól terem és gyengébb a hidegtűrése, viszont ellenálló a Xylellával szemben – ezért is talált új hazára Pugliában. A fák egyre idősebbek; úgy tűnik, nemcsak kiállják az idők próbáját, de az egyre nagyobb terméshozamokkal egyre jobb karaktereredmények is születnek.

SAVTARTALOM: max. 0,3º

ILLAT: lassan muszáj lesz beletörődni abba, hogy bizonyos fajták a különböző termőterületeken (terroirokon) eltérő aromákat adnak. Ezt kb. 20 év folyamatos mintakóstolása érlelte meg bennem (G), és a favolosánál sincs ez máshogyan. Simán hozza a termőterületre jellemző zöld mandulát, az almamagot, de sokkal visszafogottabban, mint a coratina. Inkább valami mandulás édesség jut eszünkbe, mintsem valami szerencsésen megrángatott lomb. Kis szőlőhéj finom almahéjassággal kiegészülve.

ÍZ:

nos, ha a coratina esetében ezt áll: főleg almamag, főleg zöldmandula, vadabb dió és barackmag, ezzel kezdünk, aztán mielőtt kialakulna egy jellegzetes és túlérett erdei feketeszeder a háttérben, elkezd egyszerre borsos is lenni, meg jön a szőlőmagból és almamagból ismerős kesernye, akkor ezt felezzük el, mert sokkal kedvesebb, könnyedebb és inkább érett szedresebb tételre készüljünk. Nem kell félnünk a borsosságtól. Ha valaki már rágott össze akácszirmokat (csak a szirmokat), akkor arra készüljön. Fontos megjegyezni, hogy ez csak a dél-olasz ízlés szerint lágyabb, ezért lehet, hogy valaki megilletődik ettől a hangulattól, ami kétségtelenül egy éretlenebb barackmag : )

MIHEZ: kenyérrel mártogatni, salátákhoz, hüvelyesekhez, krumplis ételekhez (krumplipüré, főtt krumpli), rizsköretre, fehér húsokhoz, halakhoz, de meg lehet próbálni paradicsomos bruschettára is.

KISZERELÉS: 0,5 l sötétített üveg