Priorelli BIO Dolce Agogia 0,5 l.

Leírás

TERMŐHELY, TERMELŐ: Azienda Agricola Priorelli, Castagna Alta Valfabbrica, Perugia, Umbria, Olaszország. Azt senki nem mondhatja, hogy nem halott még, Gubbióról, Perugiáról, vagy Assisiről, márpedig a birtok e jeles és ősi városok között húzódik.  A biotanúsítvánnyal 1997 óta rendelkező ültetvényt és malmot a Pencelli fivérek, Massimo és Paolo a múlt század 90-es éveiben modernizálták. Eredetileg a huszonéves Alfonso Priorelli kezdett bele itt még 1890-ben a rendezett és szervezett művelésbe, miután megörökölt egy földterületet, és rendbe tette az 1700-as években ültetett olajfákat, meg az eléggé lepukkant és elhagyatott birtokot. A kb. 20-25 km-re nyugatra fekvő Trasimeno-tó és a meszes talaj olyan mikroklímát biztosít itt, ebben a tengertől elzárt tartományban, ami lehetővé teszi néhány különleges és nem ismert olajfafajta továbbélését és kultiválását, mint amilyen például a dolce agogia, ami csakis itt él. A Priorelli biobirtok kb. 25 hektáros, folyamatos fejlesztések és további ültetések zajlanak.

FAJTA: 100% Dolce Agogia, ami nagyrészt Umbria területén honol, a Trasimeno-tó környékén pedig kiváltképpen jól érzi magát. Baromi jól bírja a fagyot, és talán egyedülálló módon ellenáll a rettegett Spilocaea oleaginea kórnak, amit olajlevél-pettyességnek vagy madárszem-foltosságnak nevezhetnénk, de ugye nálunk ez nem bír nagy gazdasági kárral, nincs is neve. Viszont a Dolce Agogia nem bírja sem a szárazságot, sem a legyeket… És kétévente hoz értékelhető termést, ráadásul nem túl sokat, bár rengeteg virágot képes hozni, azt is későn, és nem önporzó, szóval kicsit olyan, mint a római korból itt maradt vén szenátor -- elhümmög ott, Umbriában és lamentál a régi időkön. Az ebből a fajtából készült olívaolaj (ami gyakorta édeskés, innen a neve) mellett csemegebogyót is készítenek belőle aszalva, az természetesen fekete. Egy kis bonyolítás: Agogio, Gogio, Nerella, Oliva Agogia, Oliva da Conciare, Olivo Agogio, Raia néven is ismerik.

SAVTARTALOM: 0,3º

ILLAT: mandula, barackmag, alma/almamag, valami puha süti (mondjuk almás süti mandulával megszórva) és frissen kaszált szalma, vagyis összességében majdnem egy decensebb marcipán, illetve valahol a méz és a méhviasz puha-édeskés illatára is emlékeztet, tehát a fajta nevében lévő édesség már az illatban is jelentkezik. Megkapó és hízelgő, nőies, de ez csak az illat!

ÍZ: különleges fajtához nem hétköznapi íz dukál, vagyis a belépőnk almamagos-mandulás íz, miközben az orrunkon valami napsütötte kaszálék illatát szívjuk be. A kesernye is inkább csak egy almamag szintjét üti meg, a borsosság pedig inkább jelentéktelen. Van még egy komplex aroma, amit mindig a vaníliasárga virágszirmú leander illatához szoktam kötni, szóval ez itt is megvan – azt hiszem, ez az édesebb fajtáknál bukkan föl, ezeknél a legritkább esetben érzünk paradicsomosságot, articsókát stb. A fajára jellemző édesség sokáig a nyelvünkön marad, összességében egy végtelenül elegáns, amolyan nyári naplementés extra szűz, bájos, melengető romantikával. Szép. Hölgyek kedvence lehet…

MIHEZ: kenyérrel mártogatni, krémlevesekre, krumplipürére, tésztára, gyümölcssalátára, sőt akár vaníliafagyira is vékonyan csorgatva.

KISZERELÉS: 0,5 l sötétített üveg