A legelterjedtebb bogyófajták

Az olajtermelő országokban nyilván jellemzően helyi fajtákból készítenek olajat, de – akárcsak a boroknál – előfordul, hogy más országból származó fajtákat is termesztenek, és a házasításokban ezeket is használják.

Csak Spanyolországban az olajfának több mint 250 fajtáját tartják nyilván. Néhány a legismertebb spanyol bogyófajták közül: picual, arbequina, cornicabra, hojiblanca, manzanillo, verdial.

A picual a legelterjedtebb, legnagyobb mennyiségben termesztett fajta Spanyolországban (az ország olajfáinak fele, így a világ fáinak mintegy egyötöde picual). Eredetileg Andalúziából származik, és ma is itt a legnépszerűbb (a tartomány olajfáinak 97%-a picual), igen ellenálló, még a havat is tűri. Neve a pico (’csúcs, csücsök’) szóból ered, amely a bogyó alakjára utal: bogyója közepes méretű, hosszúkás, csúcsos végű; túléretten fényes fekete. Csemegebogyónak is termesztik. A picual olajfa már viszonylag fiatalon terem, rövid idő alatt – november vége és december harmadik hete között – beérik, terméshozama jó. A bogyó olajtartalma a körülményektől függően közepes/magas, 21-25% között ingadozik. Manapság divat szidni a picualt, mint tömegolajat, holott nagyon jó minőségű extra szűz olívaolaj készülhet belőle, és ízlés kérdése, ki milyen ízűt szeret. A picual olaja jellemzően markáns ízű, keserű, csípős, de termőhely szerint készülhet belőle lágyabb olaj is. A picualból készült olaj speciális savösszetételének köszönhetően rendkívül stabil (ami azt illeti, a világ legstabilabb olívaolaja), ami lehetővé teszi, hogy sokáig friss marad (nagyon sokára avasodik meg), illetve főzőolajnak is igen alkalmas. Gyakran használják házasításokban, nem csak a szavatossági idő növelésére, de jellegzetes, karakteres íze miatt is.

Az arbequina szintén kedvelt spanyol fajta, Katalóniában, de máshol is nagy mennyiségben termesztik. Bogyója kis méretű, éretten barna, olajtartalma viszonylag nagy; olaja jellemzően lágy, gyümölcsös, vajas. Csemegebogyó is készül belőle. Korán, általában december második hete és január második hete között beérik, olajtartalma magas, 20% körüli, vagyis sok olajat ad. Házasításokban gyakran gyümölcsössége miatt alkalmazzák. Fajtaolaja kevéssé stabil, vagyis a csak arbequinából készült olaj viszonylag rövid ideig tartható el.

A cornicabra elsősorban Spanyolország középső részén, La Mancha tartományban népszerű. Olaja jellemzően gyümölcsös ízű, közepes keserűséggel és csípősséggel, és nagyon stabil, vagyis tovább friss marad, mint sok más olívaolaj.

A hojiblancát Dél-Spanyolországban, Córdoba, Granada, Malaga és Sevilla térségében termesztik nagy mennyiségben. Olaja jellemzően sárgás színű, gyümölcsös, lágy, édeskés ízű, kis kesernyés utóízzel. Fajtaolaja közepesen stabil.

A manzanillo vagy manzanilla bogyója közepes méretű, kevés olajat ad, ezért főként csemegebogyónak termesztik. Kis gazdaságok azonban olajat is préselnek belőle, ugyanis kitűnő minőségű, komplex ízű és illatú extra szűz olívaolaj nyerhető belőle. A Manzanilla Cacereña fajtát kizárólag Cáceres környéken termesztik.

***

Portugáliában kevesebb saját bogyófajtát tartanak számon; ezek mellett termesztenek külföldi, elsősorban spanyol fajtákat is. A legismertebb portugál bogyófajták: galega, cobrançosa, cordovil, verdeal, carrasquenha, maçanilha algarvia, redondal

A galega a legelterjedtebb portugál fajta, az ország olajfáinak mintegy négyötöde ebbe a fajtába tartozik. Olaja jellemzően lágy és édeskés.