Leírás

TERMŐHELY, TERMELŐ: Molino Alfonso, Belchite (Zaragoza), Aragónia, Spanyolország. Valahogy tök logikus, hogy Aragóniából és Navarrából indult ki a félsziget visszahódítása, a reconquista. A hegyektől körülvett, talán legjobban a szürkésbarnával jellemezhető, legnagyobb részében kimondottan kopár-sivár, illetve rohadtul köves Aragónia ugyan nem sokban tért el a mórok észak-afrikai területeitől, ellenben ennél kellemesebb részeket is birtokoltak, úgyhogy itt tartott a legrövidebb ideig a trónolásuk. Kemény is volt az élet itt mindig, hát nem csoda, hogy a késő antik gót-alán bevándorlásból leszármazó lakosok elsőként űzték ki innen a muzulmánokat: aki ennyit küzd a zord félsivatagi tájjal a napi betevőért, az kettőig számol, hogy kapa, vagy kard. Olajunk termőterületéről itt egy kis ízelítő.

Hát ez Campo del Belchite, ami kábé pont a tartomány közepén fekszik, mondjuk Zaragozához, tehát az Ebro völgyéhez közel, így a termékenyebb aragóniai tájakhoz sorolható… 1907-ben egy málagai különc nagyon botrányos festményt készít öt kisasszonyról, akik a barcelonai Avignon utca kuplerájának munkavállalói, erről viszont Közép-Aragóniában Julian Alfonso Pradas nem tud, és ha tudott volna is, pont letojta volna, mert neki egy halom évszázados fával éppen az Alfonso család olajvállakozását kellett beindítania. Hála neki, több mint száz évvel később Florentino Alfonso Casas dédunoka már komoly tételeket tud letenni elénk arbequina és empeltre fajtákból. Engem csak az empeltre érdekel (Guszti), mindenkinek érdemes megtudnia, miért: ez most nálunk az év egyik meglepetése, dédelgetett kedvenc, lássuk.

FAJTA: 100% empeltre

SAVTARTALOM: 0,2 alatt

ILLAT: őrjítő-bódító, mandarinnal kevert akácvirágos citrusvirág. Akácmézesség. Jázminság. Narancsvirág és méze. Hársas puha virágporosság. Valahol liliom.

ÍZ: Állj, először a szín. Nevetségesen világossárga, majdnem átlátszó. Na ugye, hogy a szín nem számít? És akkor egy tizedmásodperc alatt, az első ízlelésnél minden lepörög, amit az illatról írtam. Nagyon ritka, hogy az illat és az íz ennyire egybevág, ez a tökéletes aroma, vagyis azt hozza ízben, mint illatban, és fordítva. Ez legalább annyira különc tétel, mint az a bizonyos Picasso‑kép. Nem tudunk a zöld növényességgel, a harsogó nyírt fű illatával, a paradicsommal és a zöldmandulás, vagy zöldalmás jegyekkel mit kezdeni, mert nincsenek. Csak az, ami az illatában: virágok, virágok, mézek, kedvesség, báj. A kóstolgatás végén ez a kis kedves azért odacsíp, de sebaj.

MIHEZ: vaníliafagyihoz. Lehet, hogy az olaszok találták ki ezt a kombót, de ezt az empeltrét az Isten is erre teremtette. Jó, jó, lehet paradicsomhoz, tésztához stb. is adni, mint minden rendes olívaolajat, de talán jobban szerepel rizsköreten, bulguron, kölesen, gyümölcsös (körtés, almás) zöldsalátákon, csirkén, halon, királyrákon, egyszóval szelídebb háttereken, mint mondjuk brokkolin, steaken és társain.   

KISZERELÉS: 1 l fémkanna. Nagyon elegáns, kicsit retrós dizájn, valamivel merevebb a stílusa, mint a benne lévő olajnak.